Sziasztok! Na, hát ide is eljutottam. Olyan hihetetlenül sűrűek a heteim, hogy alig tudok írni. De igyekszem a hétvégéimből időt szentelni, és írni Nektek! Remélem tetszeni fog, kellemes olvasást! :))
puszi,Bia(:
Egész nap ápoltak, és sokat „beszélgettem” Edinnel is. Ami abból állt, hogy egy rövidke kérdést írtam a lapra, ő meg beszélt, és a kérdéseit próbálta úgy feltenni, hogy eldöntendő legyen, tehát csak egy fejmozdításomba kerüljön a válaszadás. Ericet nem akartam szóba hozni, és ezt a vendéglátóim is tiszteletben tartották. Linda végig valami indiai teával itatott, ami állítólag hamar rendbe hozza az „elfáradt” torkot. Kénytelen voltam leönteni a nyelőcsövemen a folyadékot, aminek a színe hadd ne mondjam mire hasonlított, és az íze is borzalmas volt. De a gyógyulásom érdekében drága barátnőm mindent elkövetett, én pedig eleget tettem minden kérésének, amivel közelebb kerülök ahhoz, hogy újra szóhoz jussak.
Délutánra úgy tűnt, a tea kezdi produkálni a tőle várt hatásokat.
Edin elment próbálni ebéd után, így Lindával ketten maradtunk a házban. Szinte nem csináltunk semmit, csak a TV-t néztük, meg szóba hoztam, hogy haza kéne mennem és Ginával kezdenem valamit. Nem állapot, hogy azt hiszi, ő a kiskirály.
Már este 6-ot ütött az óra, ezért úgy gondolta Linda, hogy összedob valamit vacsorára. Felajánlottam a segítségemet, de ő visszaparancsolt a nappaliba, a „már pedig neked pihenned kell” kifogásával. Nem akartam harcba szállni vele, így jobbnak láttam, ha visszavonulok.
A csatornák közt kapcsolgattam, mikor kinyílt az ajtó, és Edin lépte át a küszöböt. De nem volt egyedül. Szorosan mögötte belépett egy másik személy is, akivel valamikor nagyon közel álltunk egymáshoz. Igazából nem tudom hányadán állunk most, de a telefonbeszélgetésből azt szűrtem le, hogy neki ennyi elég volt. Végig se hallgatott, így meg se próbálhattam elmagyarázni neki, hogy az egész félreértés volt.
Mikor megláttam az ajtóba, egy kiáltás hagyta el a torkomat:
- Eric!
Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Most örüljek annak, hogy megszólaltam, vagy előbb tisztázzam az ügyet a felém tartó személlyel.
- Rebeka! Hallottam mi történt veled. Jól vagy? – kérdezte egyszerűen. Egy csöppnyi féltést se véltem felfedezni a hangjában.
- Kezdek…..jobban lenni – a szavak még nem voltak tisztán érthetőek, egy kis rekedtséggel társult a hangom – és veled…..mi van?
- Megvagyok. Igazából csak azért jöttem, hogy megnézzem jól vagy e, de amint látom nincs komolyabb baj, úgyhogy jobb lesz ha én most megyek.
- Várj! Beszéltél….Ginával?
- Igen! Ő mondta, hogy hiszti rohamot kaptál, és mindenképp el akartál jönni a koncertemre. Ő meg próbált visszatartani, de te elindultál gyalog az éjszakában, ő meg utánad indult, és a koncert helyszínére jött, hátha ott talál téged, de nem voltál ott. Edin meg ma mondta, hogy náluk vagy – kimért hangon beszélt. Nem volt a hangjában semmi, amiből következtetni tudtam volna az érzéseire. De az kétség kívül felháborított, hogy Gina volt képes a képébe hazudni, és ezt mondani rólam.
- Ezt mondta Gina? De hát…
Nem tudtam befejezni a mondatom, mert Eric telefoncsörgése félbeszakított.
- Ne haragudj, most mennem kell. Vigyázz magadra. Szia Beky! – távozása előtt egy puszit nyomott a fejemre, majd intett Lindának és Edinnek, és kiviharzott az ajtón.
Ami azt illeti, teljesen összezavart. Az elején hidegen, ellenségesen beszélt velem. Mintha egy idegent jött volna meglátogatni. Most meg a távozásakor a becenevemen szólít, és még egy puszit is kapok tőle. Most akkor mi van? Hogy érez? Érez egyáltalán valamit? Ki lehetett a telefonáló? Kérdések tömkelege kavargott a fejemben, és búsan rogytam le a fotelba. Linda odasietett hozzám, és megkérdezte jól vagyok e.
- Persze, csak teljesen összezavar. Ez a viselkedés….ahogy beszélt….mit takar? – kérdeztem ideges hangon.
- Edin azt mondta, Eric elég izgatott volt mielőtt beértek, aztán mikor találkozott veled megilletődött, és a távolságtartást választotta. Hol ott nem tudom miért épp neki áll feljebb, mikor végig se hallgat. Plusz azt még nem is mondtam, hogy minden szavát elhiszi annak a boszorkánynak. Beky, azt hiszem beszélned kellene vele. Négyszemközt, egy nyugodt helyen, ahol nem zavar meg semmi és senki, és akkor talán tisztázni tudjátok a dolgot.
Szóhoz se jutottam, csak árgus szemekkel néztem barátnőmre. Hogy neki mennyire igaza van!
- De hát ha nem is akar beszélni velem? – törtek fel újra a kétségek belőlem.
- Ezt most te sem gondoltad komolyan, ugye? – Edin is bekapcsolódott a beszélgetésünkbe – Teljesen odáig van érted. Csak ez most őt is összezavarta….Mióta összevesztetek, teljesen más. Mintha kicserélték volna. Apróságokon fölhúzza az agyát, lobbanékonyabb, és már alig lehet nevetni látni. Szerintem mihamarabb tisztázni kéne a dolgaitokat, mert ez így senkinek sem lesz jó.
Nem gondoltam volna, hogy Eric ennyire megváltozott. Azt hittem, sokkal könnyebb neki, de rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem. Sőt, a munkájára is hatással van a köztünk kialakult konfliktus, ami – ha nem beszéljük meg – idővel romlani fog, és lehet hogy a karrierjébe fog kerülni.
Nem hagyhatom, hogy miattam összetörjön az álma. Nem hagyhatom, hogy miattam elvesszen minden.
Edin rávilágított a lényegre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése