3. fejezet - Kellemes meglepetés

- Jó reggelt! Kérsz egy kávét? – kérdezte anyu, mikor délelőtt 9-kor sikerült kikászálódnom az ágyból, és kisétáltam a nappaliba. Annyira meglepődtem hogy itthon vannak, hogy anyu kérdésére csak egy bólintás volt a válaszom.

Mikor kicsit rendbe szedtem magam, leültem az egyik bárszékre, anyuval szembe, a konyhába, és már hozta is a kávénkat. Szürcsöltem egyet a forró nedűből, és anyára szegeztem a tekintetem.

- Ti hogy-hogy itthon vagytok? – ez inkább hangzott számonkérően, amire anyu felkapta a fejét. Hát na, nem csak ő lepődött meg. Eddig a 18 évem alatt csak akkor voltak otthon reggelente, ha szabadságon voltak, és mivel most kezdtek itt dolgozni, jogosan gondolhattam azt, hogy nem kaptak szabadnapot mindjárt az elején.

- Ami azt illeti, már akartunk beszélni veled – nagyon komolyan a szemembe nézett – tudod, a cég ahol most dolgozunk, fontosnak tartja, hogy a többi svéd várossal is jó kapcsolatot ápoljon Stockholm, és mivel…

- Anyu, a lényeget – kérleltem, mert semmi kedvem nem volt végighallgatni a cégéről tartott kiselőadását.

- Jó, igen, szóval apáddal most el kell utaznunk 3 hétre Uppsala-ba, tehát a nyár további részét nem itthon töltjük. És mivel nem szeretnénk, hogy egyedül legyél, ideutazik Linda. Szombat este jön a gépe, de mi akkor már nem leszünk itthon, ezért ki kellene menned érte – mosolygott rám anyu, de én leragadtam annál a mondatrésznél, hogy „ideutazik Linda”.

- Nem mondod hogy Linda idejön? És, és csak ketten…itt, Stockholmban. Jujj, köszi anyu. Szeretlek! – szeretetem és köszönetem kifejezéseképpen egy puszit nyomtam az arcára, és ugrándozva, sikítozva berohantam a szobámba. Egyből leültem a gépem elé, és fölléptem msn-re. Szerencsémre fönn volt Linda, és egyből be is léptem hozzá.

 ˙°*Beky [in Sweden ;)] *°˙ üzenete:

     Sziaaa! Hallottad a nagy hírt?

|.˙.˙.LiNdA.˙.˙.| üzenete:

    Csajszi! Szia! Téged is lehet látni msnen? Hát hogyne hallottam volna :D És jajj Beky, úgy         örülök :D:D

˙°*Beky [in Sweden ;)] *°˙ üzenete:

     Na majd mesélek én olyat neked, tátva marad a szád J Na, de most lépek,  holnap este megyek érted :D szia.puszi. légy jó J

|.˙.˙.LiNdA.˙.˙.| üzenete:

     Hú, már kíváncsian várom ;) Holnapholnap *.* szia.puszi. legyél te is jó J

Lecsuktam a laptopom tetejét, és letettem az asztalra, majd elterültem az ágyon, és 5 perc se kellett, már álomba is szenderültem.

Másnap reggel már 6-kor szólt az ébresztőm, és muszáj volt fölkelnem, hogy el tudjak köszönni a szüleimtől. Kimásztam a puha és meleg ágyikómból, majd a fürdőbe vettem az irányt. Fogat mostam, kifésültem a hajam, de felöltözni már nem volt kedvem, így pizsamába kifutottam a nappaliba.

- Kislányom, vigyázzatok magatokra, és rosszat ne halljak. Szeretlek – mondta anyu, és egy puszit nyomott az arcomra, majd megölelt. Apukám nem igazán a szavak embere civilbe, de ha a munkájáról van szó, akkor aztán apait-anyait belead. Megölelt, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Sziasztok! Vigyázzatok magatokra! Szeretlek titeket, és nyugi, jók leszünk – búcsúztam el tőlük, és kikísértem őket az ajtóig. Mikor beszálltak a liftbe, becsuktam magam mögött az ajtót, és visszasasszéztam a szobámba. Ránéztem az órámra: 06:20. Na, akkor egy kis alvás még belefér. Gondoltam, és már vissza is másztam a pihe-puha ágyikómba, és rögvest elnyomott az álom.