Prológus

Stockholm. Nem nevezném álomvárosnak. Egyáltalán nem kelt bennem semmilyen katarzist, mint például ha azt hallanám hogy Párizs vagy London, vagy akár Budapest. Még a fővárosunk hallatán is jó érzés fog el, melegség tölt el. De Stockholm….semmi jó dolog nem jut eszembe róla, csak annyi, hogy Svédország fővárosa. Ja, meg hogy hidegebb van, mint itthon. Én alapjáraton nem szeretem a hűvös időjárást, a magyar tél éppen elég nekem. Nekem, de a szüleimnek nem. Egy remek, az ő szavukkal élve visszautasíthatatlan állás vár rájuk északon.

Persze bepróbálkoztam már pár dologgal, például mi lenne ha a nagyiéknál maradnák, vagy odaköltöznék a legjobb barátnőmhöz, Lindához. De minden próbálkozásom kudarcba fulladt, és most itt állok, indulásra készen, a „hideg ismeretlenbe”. Szerencsére suliváltáson nem kellett gondolkodni, mivel most végeztem egy gimibe Pesten, és a jelentkezési lapomat tudatosan a Stockholm Egyetem-re adtam be. Úgy hogy már csak egy repülőút választ el a régi és az új otthonomtól.

Már az utolsó dobozokat is fölcipeltük a 3. emeleti lakásba, ami kívülről nézve nem éppen mondható kastélynak, de a belseje igazán otthonos. Ahogy belépünk a bejárati ajtón, egy szűk előszoba szerűségben találjunk magunkat, majd ha beljebb megyünk, és balra pillantunk elénk tárul egy hatalmas nappali ülőgarnitúrával, egy plazma TV-vel és egy dohányzóasztallal, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Jobbra egy amerikai konyha található, minden felszereléssel, és 2 bárszékkel, ami igazán elnyerte a tetszésemet. A lakás belseje felé haladva található 3 szoba, mindegyik külön fürdővel. Az én szobám még a cuccaim nélkül is elég hangulatos, meleg színek a dominánsak. A fal narancssárga, a plafon barack, az ágyam, ami franciaágy fából van. A fürdőbe nyíló ajtó melletti falon húzódik a szekrénysorom, ami hamarosan megtelik a ruháimmal. Az ablak alatt van egy íróasztal, ami ugye elengedhetetlen egy diák szobájából.

Úgy döntöttem, hogy ma még nem kezdem el a pakolást, majd holnap nekilátok. Most inkább egyik szenvedélyemnek fogok élni, a futásnak, és legalább föltérképezem a város azon részét, ahol ezentúl élni fogok.