4. fejezet - Most légy okos!

- Hé, ki vagy te? – léptem közelebb egy alakhoz, aki egy fa tövénél állt.

- Hát nem ismersz meg? – fordult felém az a bizonyos valaki, és gyönyörű barna szemeivel rám nézett.

- Eric, hát persze, te vagy az – mondtam neki megkönnyebbülten, és lehajtottam a fejem, de éreztem, hogy a tekintetét még mindig nem vette le rólam.

Majd közelebb húzott magához, az állam alá rakta a kezét, és fölemelte a fejemet. Mélyen a szemembe nézett, amitől én teljesen elgyengültem. Az arcát felém közelítette……Csrrrr. Csrrrr.

- Hú, mi a… - álmomból a telefon csörgése vert fel, de emlékeztem minden pillanatára. Miért álmodok vele? Ennek semmi értelme. Gondolkodtam, miközben ránéztem az órára. 19:00, ami azt jelentette, hogy volt egy órám valami kajafélét csinálni, és kimenni a reptérre Lindáért. Gyors elmentem lezuhanyozni, fogat mosni, kifésültem a hajamat, magamra kaptam egy világos farmeromat, amihez egy pöttyös fekete topot vettem fel, a fekete balerina cipőmmel.

Ránéztem az órámra, ami már fél nyolcat mutatott, így jobbnak láttam, ha rendelek egy pizzát, és mire ideér, arra tuti hazaérünk. Miközben mentem le a lépcsőn, bepötyögtem az általam ismert pizzéria számát, és rendeltem egy sonkás-sajtosat. Mikor leértem, leintettem egy taxit, és indultunk is ki a repülőtérre.

- Tudna várni egy pillanatot? Összeszedem a barátnőmet – néztem a taxisofőrre szép szemekkel, ami hatásosnak bizonyult, mert nagy nehezen rábólintott. Nem volt kedvem taxira vadászni ilyenkor, a reptéren. Besétáltam a hatalmas épületbe, és láttam a táblán, hogy Linda gépe abban a pillanatban szállt le. Odasétáltam, ahol majd kifognak jönni az utasok. Nem telt el sok idő, mire megpillantottam barátnőmet. Szőke göndör fürtjei rálógtak a vállára, és ugyanaz a bájos mosoly terült el az arcán, mint általában.

- Beky! – kiáltotta, és átvergődve a tömegen a nyakamba ugrott – úgy örülök. Jajj de hiányoztál!

- Te is nekem Linda! – és átölelve álltunk ott egy darabig, mikor észbe kaptam, hogy a fuvarosunk kint vár az épület előtt – jut eszembe, megmondtam a taxisnak, hogy várjon egy kicsit. Úgy hogy szerintem szedjük össze a cuccod, és menjünk. Tudod, nem akarom megváratni, ha már ilyen jófej.

- Ja, persze, persze. Úgy is lesz egy csomó időnk beszélgetni – mondta mosolyogva, majd megkereste a bőröndjét, és már is a kocsi felé vettük utunkat.

Beütöttem az ajtón a kódot, és beléptünk a lakásba. Mivel Linda tudja, hogy liftfóbiám van, ezért természetesnek tartotta, hogy lépcsőzni fogunk. Ő hozta a bőröndjét, én meg egy kisebb utazótáskáját. Mikor fölértünk a 3. szintre, és ráfordultunk a folyósóra, egy alakot pillantottam meg az ajtónk előtt. Felnéztem az arcára, és a tekintetem egy ismerős szempárral találkozott. Basszus, ma szombat van? Hogy felejthettem el a vacsorameghívást?

- Eric! Jajj, ne haragudj, de ki kellett mennem Lindáért a reptérre, és teljesen kiment a fejemből, hogy mára beszéltük meg a vacsit – néztem rá bűnbánó arccal, de megkeményítette vonásait, és nekem így még inkább lelkiismeret-furdalásom lett. Linda csak állt mellettem, egyszer Ericre pillantva, majd rám, vissza rá, és ismét rám, mikor végül kibökte:

- Ti honnan ismeritek egymást?

- Ez egy hosszú történet – mondtam barátnőmnek, mikor megpillantottam Saade úr kezében egy pizzás dobozt – volt már itt a futár?

- Igen, és gondoltam átveszem, mert hiába csöngetett, ahogy én is, nem nyitotta ki senki sem az ajtót – mondta monoton hangon, és az „én is” részt megnyomta. Éreztem, hogy neheztel, de nem tudtam mit csináljak. Oké, Linda megértené, ha elmennék a kedvencével vacsorázni, de őt meg nem akarom egyedül hagyni már az első este.

- Akkor először is menjünk be. Ne itt a folyóson beszéljük meg – invitáltam be őket a lakásba, miután sikerült megtalálnom a kulcsom, és kinyitnom az ajtót.

Érezhető volt a feszült hangulat. Ericen csalódottságot, és enyhe dühöt éreztem, Lindán meglepettséget, és számonkérést, rajtam meg a nyomást, mert mindkettőjüknek meg akartam felelni. Szép kis társaság vagyunk, mondhatom. Ebben a pillanatban legszívesebben megcsíptem volna magam, aminek hatására fölébrednék ebből a rossz álomból. Csak egy bökkenő van, hogy ez a valóság.

Eric leült az egyik bárszékre, amíg Lindát elvezettem a szobájához. Mikor beértünk a helyiségbe, szemeit kérdőn rám szegezte:

- Ezt nagyon gyorsan magyarázd meg. Mit keres Eric Saade nálad?

- Ígérem elmondom az egészet, de most épp azért jött, hogy elvigyen vacsizni, amit már megbeszéltünk 3 napja, csak én totál elfelejtettem. De most hogy itt vagy, tuti nem hagylak egyedül.

- Beky! Akkor fogok megharagudni, de nagyon, ha most nem mész el vele. Aztán majd holnap szépen mindent elmesélsz. Egy-kettő, futás. Velem minden oké lesz. Vacsim van, innivalót találok, és úgy is hamar le fogok feküdni aludni, mert ez az utazás eléggé lefárasztott – vázolta az érveit, és azért ilyen erős személyiségnek mint Linda, nem igen lehet nem-et mondani.

- Linda, tudod, hogy én mennyire szeretlek? – öleltem át barátnőmet.

Kimentünk a szobából, és Erichez sétáltunk.

- Hát, úgy látszik, mégis csak összejön az a vacsora – mondta a szőkeség a fiú szemébe nézve, és bár próbálta, nem tudta türtőztetni magát – Linda vagyok, Beky barátnője, és hatalmas rajongód vagyok.

Miközben ezt mondta, úgy ugrándozott mint egy kisgyerek, aki épp megkapta a karácsonyi ajándékát, majd megölelte kedvencét. Én Linda mögött álltam, és Ericcel találkozott a tekintetünk. Mindketten elmosolyodtunk.

- Na, de nyomás – indított utunkra barátnőm, vagyis szó szerint kilökött minket az ajtón. Még arra se volt időm, hogy egy kabátot magamra kapjak, így egy szál topba indultam neki utunknak.

- Nagyon haragszol? – kérdeztem Ericet, miközben lefele tartottunk a lépcsőn.

- Miért haragudnék? Hiszen itt vagy – emelte fel az arcát, és rám mosolygott. Ettől megnyugodott a lelkem, és talán el is pirultam. Nem tehetek róla, olyan zavarba ejtő mosolya van – de most így odamegyünk, ahova én akarok.

- Oké, csak kínaiba ne – kérleltem, kezeimet összekulcsolva, hogy nyomatékosítsam.

- Nyugi, én se szeretem a kínait, de a gyorskaját annál inkább – rám kacsintott, és elnevette magát. Leértünk a kijárathoz, és mikor kiléptünk, átjárta a szellő a testemet, és kirázott a hideg.

- Jól vagy? – nézett rám aggodalmasan.

- Persze, csak kicsit fázok – mondtam neki ferdítve, mert az igazat megvallva nagyon fáztam.

- Tessék, itt a pulcsim, vedd fel. Nekem van egy kabátom az autóba – mondta, és már le is vette sötétkék pulcsiját, ami alatt egy fehér V nyakú póló volt. A nadrágja sötétkék farmer volt, és a bal kezén egy piros kesztyű virított.

- Köszönöm! – mondtam neki, miközben magamra kaptam a pulcsit, ami kicsit nagy volt rám, de ezt mit sem számított, mert éreztem azt a különleges Eric-illatot, amibe beleborzongtam.