13. fejezet - Vas-szigor

Olyan nagy nyüzsgés még sosem volt nálunk, mint akkor. A lakásba volt anyu, Linda, Eric két gitárosa, Alex, Kevin, valamint Ő és Én. A legboldogabb pillanat lett volna az életembe, ha anyu a döntését már közzé tette volna. Mert az még nem jelent semmit, hogy megvendégeli őket. Izgatottan vártam, mikor kezd bele a mondandójában, és ezt Eric is észrevette rajtam.

- Mi baj? – hajolt oda hozzám, még mindig a kezemet fogva.

- Semmi, csak kíváncsi vagyok anyu mit fog lépni – mondtam, majd ránéztem. Láttam a szemébe, hogy ő is fél egy kicsit.

A nappaliba ültünk le, és a dohányzó asztalra került süti, ropi, üdítő meg minden földi jó. Beszélgettünk egy darabig, de nekem a gondolataim rég nem a táncnál, a zenénél, és egyéb dolgoknál jártak, hanem azon töprengtem, hogy mit találhat ki anyu a címlapos incidens büntetéseként. Mindenre gondoltam, de tényleg. A leggyerekesebbtől, például, hogy dadám lesz, a legbrutálisabbig, hogy rácsokat rak az ablakomra, és szobafogság. Annyira ismertem, hogy tudjam, nem lett elintézve a dolog holmi szerenáddal, és még mindig kétkedve néz Ericre.

Elsőnek Kevin állt fel az asztaltól, hogy menniük kéne próbálni, majd követték a többiek is. Eric is ment velük, én meg kikísértem őket az ajtóig. Mikor a folyósóra értünk, szerelmem a szemembe nézett, és a fülembe súgta:

- Holnap este koncertem lesz. Érted jövök, mondjuk 6-ra. Aztán anyud büntijéről meg majd fejleményt kérek. Szeretlek – figyelmesen végighallgattam, majd megcsókolt, és beszállt a társai mellé a liftbe.

Bementem a házba, ahol Linda a kanapén ült, anyu meg előtte állt, mint aki valami szónoklatra készül. Megszületett a döntés! Gondoltam, és óvakodva lépkedtem a hely felé, ahol a szörnyű hírt fogom hallani. Mikor Linda mellé értem, anya bólintott, hogy üljek le, és belekezdett a beszédébe:

- Nos lányok! Mivel történt egy-két dolog, amiket nem kell részleteznem – ezt inkább nekem címezte, mintsem Lindának – és ami miatt haza kellett utaznom, így rájöttem, hogy nem hagyhatlak egyedül titeket. Ezért arra a döntésre jutottam, hogy még egy családtaggal bővülni fogunk, aki majd vigyázni fog rátok. Holnap érkezik a gépe, de én már ma este visszautazok. Rebeka, örülnék ha kimennétek a repülőtérre az unokanővéredért.

Mivel csak két unokanővérem van, ezért csak Kriszta és Gina jöhetett szóba. Nagyon reménykedtem, hogy nem az utóbbi, mert ő egy hárpia. 25 éves, de úgy váltogatja a pasijait mint a cipőjét, és azt hiszi, hogy ő mindenki fölött uralkodhat. Nem nagyon szívleljük egymást, ezt anyu is tudja. Kriszta a nővére, 28 éves. Vele jobb a viszonyom, de már nagyon rég találkoztunk, és tudtunk beszélgetni. Félve, de feltettem a kérdés anyunak címezve:

- Melyik unokanővérem?

- Georgina – mikor kimondta, csak hüledezve néztem magam elé. A vér is meghűlt bennem. Éreztem, ha idejön minden más lesz. Mert ő mindenbe bele fogja ütni az orrát. Tudtam.

Feldúltan álltam föl a kanapéról, és Lindát magam után húzva a szobámba mentünk.

- Figyelj! Gina egy, egy…..á nem is tudom mi lenne rá a jó szó. Be fog keverni az tuti. Legyél résen, mert akármibe belerángathat, és akár ellenem is fordíthat, mert utál – miközben ezt mondtam, fel-alá járkáltam a szobámba. Majd mikor befejeztem a mondandómat Linda lerántott maga mellé az ágyra, megfogta a vállaimat, és mélyen a szemembe nézett:

- Te vagy a legjobb barátnőm. Soha senki sem fog elválasztani minket egymástól. BFF.

Majd a kezét nyújtotta, és jöhetett a titkos kézfogás. De rég volt ez is, mikor még általános iskolába jártunk. Ha valami jól sikerült, vagy általunk nem szeretett személlyel történt valami vicces dolog, akkor mindig ezt vetettük be. Jót nevettem rajta, és elkezdtünk nosztalgiázni. Felelevenítettük a sulis éveinket. Az első nagy szerelmeket. Arra nagyon emlékszem, hogy Lindával egy házibuliba voltunk. 14 évesek lehettünk, és két srác is ott volt a szomszéd városból. Barátnőmmel egyből kinéztük őket, és sikerült egy-egy táncra is elkapni őket, és még beszélgettünk is velük. Sajnos a buli után nem láttuk őket, és még a nevüket is elfelejtettük megkérdezni. Utólag jót nevettünk ezen is. Aztán középiskolában mindkettőnkre rátalált a szerelem. Én fél évig voltam együtt a fiúval, barátnőm pedig 4 hónapig. A vicces az volt az egészben, hogy mindkettőnk pasiját Dávidnak hívták.

Egészen éjfélig beszélgettünk, annyi minden szóba jött, hogy szinte repült az idő.

Linda átment a szobájába, én meg magamhoz kaptam a telefonom, és gondoltam értesítem Ericet anyu végítéletéről. Gyors bepötyögtem az SMS-t:

Szia Szívem!

Megszületett a döntés. Az unokanővérem, Gina fog ideköltözni…ő fog „vigyázni” ránk. Mindenképp tudunk majd találkozni, csak ki kell valahogy játszanunk. Szeretlek, Beky!

Leraktam a telefont az éjjeli szekrényre, és el is nyomott az álom.

Másnap hajnali 5-kor anyu ébresztett, hogy megy vissza Uppsalaba, úgy hogy elköszönne. Kimásztam az ágyból, adtam neki egy puszit, majd elsorolta, hogy ne felejtsek el kimenni Gináért, viselkedjünk jól, nem akar még egyszer hazajönni és a többi és a többi. Én hallgattam, és csak bólogattam. Nagyon álmos voltam, így mikor anyu kilépett az ajtón egy mosollyal egybekötve intettem neki, majd visszavonultam a pihe-puha ágyikómba. Mielőtt elaludtam volna, megnéztem a telefonomat, de nem jelzett, hogy lett volna új üzenetem, így visszaaludtam.