10. fejezet - Ő és Én egyenlő Mi

Hirtelen elengedett, és kezei a derekamra tévedtek, majd kicsit lejjebb, a fenekemen megpihentek. Még mindig a szemembe nézett, nem vette le rólam a tekintetét. Én a mutatóujjamat végigfuttattam a hasán, alulról felfelé, és átöleltem a nyakát. Ezt jelzésnek vette, és arcával egyre csak közeledett, míg nem az ajkunk összeért. Csókja édes volt, és szenvedélyes. Az ajkai puhák, és nyelvével gyengéden játszadozott.

Így álltunk ott jó pár percig, mikor ismét hasogató fájdalmat éreztem a fejembe. Elkaptam az arcom, és lazán a halántékomat kezdtem masszírozni.

- Jól vagy? – nézett rám Eric aggódó tekintettel.

- Persze, csak kicsit fáj a fejem. Azt hiszem egy kis koffeinre van szükségem – mondtam, majd hozzátettem – te is kérsz?

- Nem, köszi, én nem kávézok – mondta a kezét maga elé emelve.

- Akkor egy pillanat, addig menj be a nappaliba.

Ő elindult, én pedig elindítottam a kávéfőzőt. Néztem, ahogy lassan, majd egyre gyorsabban csöpög le a nedű. Mikor végzett egy csészébe kiöntöttem, és kis tejet adtam hozzá, meg édesítőt. Mielőtt még Erichez indultam volna, megkérdeztem tőle:

- Te kérsz valamit inni?

- Nem, most nem vagyok szomjas.

Meghúztam a vállam, és csészével a kezembe letelepedtem Eric mellé. Magához húzott, és átölelt, majd egy puszit nyomott a homlokomra, én meg szürcsöltem egyet a kávémból. Mikor megittam, el akartam indulni a konyha felé, de valaki visszatartott. Épp föl szerettem volna állni, mikor ő visszarántott maga mellé, kivette a csészét a kezemből, az asztalra rakta, és megcsókolt. Megfogta a nyakam, a testét az enyémhez simította, majd lazán hátra döntött. Elkezdte csókolgatni a nyakam, majd az ajkamhoz ért, és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Bár kiszabadultam Eric szájának „rabságából”, még mindig fölöttem feküdt, és csak nézett, csibészes mosollyal az arcán. Tudtam mit szeretne, de én még nem voltam kész rá. Még csak pár napja ismerjük egymást, és én még nem tudtam magam átadni neki teljes mértékben. Igen, szerettem, nagyon is, de nekem még korai lett volna, hogy eggyé váljunk.

- Azt hiszem, fel kellene öltöznünk – mondtam, de egy csókkal belém fojtotta a szót.

A fülemhez hajolt, és belesuttogta:

- Kívánlak.

E szó hallatára elöntött a melegség, és egy fajta bizsergés járta át a testem. De tudtam, hogy nem lehet. Az egyik ok, hogy én még nem voltam felkészülve rá, a másik pedig, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat Linda. Igaz, hogy csak estére ígérkezett, de ő kiszámíthatatlan.

- Eric! – megfogtam a vállát, és magam előtt tolva felültünk – Nekem ez így….túl….gyors.

A fiú arcát fürkésztem, hátha ki tudok valamit olvasni a szeméből, de a válasza egy csábos mosoly volt, és egy finom, puha csók.

- Ne haragudj! Csak…ha tudnád milyen csábító a helyzet – mondta egy zavart mosollyal egybekötve, majd gyengéden átölelt – megértelek, és nem foglak siettetni.

- Ez nagyon sokat jelent nekem – öleltem vissza, majd hozzátettem, hogy ideje lenne tényleg fölöltöznünk, ha nem akarunk egész nap törölközőbe csavarva futkosni. Eric fölkapta a nappaliba heverő sporttáskáját, amiben volt váltóruhája, és beiszkolt a fürdőmbe, én meg addig kerestem magamnak valami ruhát. Először is a fiókomból előkaptam egy bugyit és egy melltartót, majd a szekrény elé léptem, és előhalásztam egy világoskék farmert, és egy fehér topot. Gondoltam, Eric nem végez olyan gyorsan, így a törölköző alatt fölhúztam a fehérnemű alsó részét, majd háttal állva a fürdő ajtónak felső részét is sikerült magamra kapnom. Ekkor már ledobtam az engem addig takaró anyagot. Épp a nadrágom cipzárját húztam föl, mikor egy köhintést hallottam magam mögött. Automatikusan megfordultam, és csak akkor jutott eszembe, hogy melltartóba vagyok, mikor már Ericcel szembe találtam magam.

- És így álljak ellen neked? – kérdezte huncut mosollyal az arcán, feltűnően végigmérve.

- Na, fordulj el – mondtam, és már nyúltam is a póló után. Naná, hogy nem fordult el, hiába mondtam neki. Így sietve magamra vettem a topot. Elsétáltam mellette, lazán meglökve a vállát, és a fürdőbe első utam a tükör elé vezetett. Belenéztem, és láttam, hogy ajkaim még mindig meg vannak duzzadva, és az orcám piros színben pompázik. Miközben szemügyre vettem magam, egy hang így szólt:

- Szép vagy.

A hang tulajdonosa az ajtófélfának támaszkodva állt, egy fekete térdig érő nadrágot viselt, egy lila fölsővel.

- Nézd mit műveltél velem – mutattam viccesen a számra, mire odajött, és amilyen gyengén csak lehet, ajkát az ajkamra helyezte.

Copfba kötöttem a hajam, és Ericet kézen ragadva kisétáltunk a konyhába. Ahogy drága barátnőm mondta, a palacsinta benn pihent a hűtőbe, arra várva, hogy egy ilyen mohó, palacsintaimádó lány rávesse magát. Gyors előkaptam az imádott ételt, és két kistányért a pultra helyeztem. Eric beleült a bárszékbe, ami az én kedvenc helyem volt, amit szóvá is tettem:

- Hé, az az én helyem – mondtam mosolyogva, és gyengéden meglöktem.

- Már pedig én nem megyek innen sehova – mondta mosolyogva, fölemelt arccal, mint ha ő lenne a kiskirály. Hát jó. Nekem se kellett több, megkapaszkodtam a vállába, és beleültem az ölébe – na látod, ez így tökéletes.

Elkezdtünk falatozni, és a végén már egy kis szórakozás is belefért. Egyszer én etettem Ericet, majd ő engem. Aztán a palacsinta egyik felét ő kezdte elfogyasztani, a másikat meg én, és a végén összeért a szánk.

Egy darabig még fenn voltunk, de annyira lefárasztott a reggeli futkosás, és az előző késő esti beszélgetés, így elérkezettnek láttuk a lefekvés idejét. Linda még nem ért haza, amit furcsálltam is, de különösebben nem foglalkoztam vele. Nem akartam hívogatni, azzal csak zavarnám, ha olyan fontos dolga van.

A szobámba vonultam, és akkor esett le, hogy Eric mögöttem kullog, és arra vár, hogy megmutassam neki, hol tud elaludni. Gyors végig futtattam az agyam. A szüleim szobájába azért mégse aludhat, Linda bármelyik pillanatba hazaérhet, így csak egy helyre tudtam gondolni.

- Nappali? – mondtam, ami inkább hangzott egy kérdésnek.

Eric először csodálkozva, majd bociszemekkel rám nézett. Akkor már eszembe jutott egy másik megoldás is, ami gondolom jobban tetszene neki.

- Vagy pedig mellettem….DE nincs nyuka-piszka – mondtam, mire mindketten felnevettünk.

Bemásztam a puha ágyikómba, és Eric is ugyan úgy tett. Ahogy ott feküdtünk, és elvesztünk egymás tekintetébe, azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsés vagyok. Szerencsés, mert valljuk be, sok lány álmodik arról, hogy Eric Saade mellett hajtsa álomra a fejét. De nem csak ez. A hangsúly itt nem azon van, hogy egy popsztár,  hanem hogy végre találtam valakit, akire ha ránézek elönt a boldogság, és tudom, hogy ő az enyém, és hogy nem választhat el minket már semmi. Ez az, ami igazán örömmel tölt el. 

A tudat, hogy ő és én már mi lettünk.